Belgium
Ezen az oldalon nem feltétlenül van összefüggés a képek és a mellette lévõ szöveg közt...
A világon minden mindennel összefügg, mindenki mindenkire és minden mindenre hatással van. Például e sorokat azzal a tollal írom arra a papírra, amely holmikat egy lánytól kaptam a reptéren, mert segítettem neki eligazodni. Azért segítettem, mert korábban nekem is segítettek, és emlékszem mennyire nyugtatóan hat néhány bíztató magyar szó idegen országban, szokatlan környezetben. Ugyanakkor e sorokat azért is írom, mert bár eljutottam hazáig, de nincs nálam kulcs, így két méterre a forró zuhanytól, négy méterre az ágyamtól újabb hosszú várakozás elé nézek. Kezdem megszokni az elmúlt 24 óra leginkább várakozással telt.
Vártam az indulást, vártam a csatlakozást Kortrijkban, aztán Brüsszelben, aztán vártam, hogy felszálljunk, aztán, hogy leszálljunk. Vártam a buszra, késõbb a metróra, aztán másik metróra, másik buszra, végül helyi járatra. Gondoltam ezzel vége, de nem, most várok anyámra. Milyen tétlen dolog ez az utazás, mindig csak várni kell. Néha az ember jegyet vesz, poggyászt ad fel vagy tájékozódik, de alapvetõen várakozik. Igazából borzalmas, nem? Nem. Nem tudom miért nem, de valahogy nem.
