A kompon egy csodaszép fiatal lány szedi a másfél eurót a kerékpárosoktól, akik a túlpartra akarnak menni. Más élmény, mint az atlétás fickó Tokaj alatt. :)
Amikor árvíz idején egyszer Tisza túrán vízre szálltam, hogy átvigyenek kenuval Tiszacsegére, akkor Pierre a kenut beállította Tokaj felé és vadul evezni kezdtünk. Nem értettem miért nem megyünk inkább egyenesen át a túlpartra, merőlegesen, ahogy az logikus lenne.
Nos, jelentem a komp is így csinálta. Beállt Basel felé és nyomott egy kövér gázt. Kezd gyanús lenni, hogy ez így logikus. :)
A komp után még néhány km és az már Franciaország. Ahol az emberek franciául beszélnek, a táblák francia nyelvűek és alapvetően minden nagyon francia.
Békésen tízóraiztam, amikor hirtelen megjelent egy csomó nyugdíjas biciklis, leszálltak a paripájukról, futottak két kört, majd tornázni kezdtek.
És az egyik legcsúnyább temploma is.
Azt hittem esküvő van, de később kiderült, hogy valami nemzeti ünnep féle lehet.
Pontom pontom mondd meg nékem, a hajó vagy a biciklis megy át éppen?
A hajó, de az is csak hosszas várakozás után. Ez egyébként ugyanaz a svájci hajó, amelyiket Karlsruhenál láttam.
Itt kaptam defektet. (természetesen nem volt nálam másik gumi, a vasárnap miatt vásárolni se volt sok esélyem, ráadásul minden nagyobb település távol volt és az autósok nem szívesen vesznek fel biciklis stoppost.
Mindig foglalkoztatott, hogy milyen volt Rockenbauer Pálnak és csapatának tolni azt a kereket, hogy számolják a kilométereket.
Megfejtés lent.
A híd.
17km séta után megérkeztem Rastattba, ittam egy sört, majd hazavonatoztam.
(A német bicajosok közül többen megálltak, de mindegyiknek 26os gumija volt, ami nekem kicsi. Viszont a szándék és az együttérzés megvolt.)
Válasz: Valószínűleg nem volt jó Rockenbauer Pálnak a kereket tolni.