Tegnap pedig egy másik villamossal egy távolabbi faluig mentem. Ez olyan villamos, hogy a városban villamos, a város kívül meg vonat. Nem kell átszállni, érvényes rá a bérlet, stb, szóval jó találmány. Persze nekem olyan bérletem van, ami csak a városban érvényes, így kellett pótjegyet venni, de még így is olcsóbb volt, mint a hagyományos vonat. A falu nevét elfelejtettem, valami Bad akármi, afféle helyi Bogács+Szilvásvárad kombináció, sok nyugdíjassal, vasárnap is nyitva tartó boltokkal (ez itt csoda), sok-sok izléstelen kerti törpével és télapóval. Amiért odamentem az az, hogy onnan indul több túrista út is a Feketeerdoben.

Térkép nélkül indultam el, és örömmel tapasztaltam, hogy itt bizony igazából nem is kell térkép, ugyanis minden ki van írva az elágazásoknál, a jelzések pedig surun vannak, jól láthatóan helyen és ráadásul egyértelmuek is. A lenti részeken, ahol sok kocatúrista jár, kb 400-500 méterenként van egy tájékoztató tábla a kozetekrol, növényekrol, vizekrol, legendákról, szóval még egyedül sem unalmas arra sétálni.

Fentebb már kevesebb rizsa van, de az utak továbbra is meglepoen jól vannak jelezve. Sot, még a földutaknak is neve van (az a gyanúm, hogy az erdokkel magáncégek gazdálkodnak, mert a különbözo területek is szinte úgy jelezve voltak, mintha az ember valami városban lenne)

Voltam egy menedékház/fogadó/akármiben, ami szintén izléstelenül volt berendezve, kaptam egy kocka cukrot a forralt borhoz, a kocsmáros néni frizurája simán megállta volna a helyét bármelyik 70es évek beli bodonyi lagziban. Viszont volt futés és az minden egyebet feledtettet. Valami mocsok hideg volt ugyanis.

Este, amikor hazaértem, akkor önszántamból levest ettem! Méghozzá spécit, ugyanis egy fazék vízbe raktam egy magyar tyúklevest és egy német grízgombóc levest. Hiába no, mindig is nagy konyhamuvész voltam. A végeredmény 3 tányér nagyon suru, rettenetesen fuszeres izé meleg izé lett, ami nagyon jól esett. (csak olyan sós volt, hogy utána megittam egy liter narancslevet)