Konstanz. Nem rég még a létezéséről sem tudtam, most már az egyik kedvenc városom lett. Így gyakorlatilag kötelező volt Anyut is elvinni oda.

Szokás szerint sok ember volt ott, sok zászló, sok féle nyelv, sok féle bőrszín, stb. És tiltakozás az atomerőművek ellen. Meg a mobil telefonok ellen. Meg úgy általában, minden ellen, biztos, ami biztos alapon.

Egy föld alatti ex-wcben bolhapiac volt. Nem vettünk semmit.

A világ legszebb festményét képzelheti ebbe a keretbe az ember, így kis fantáziával ez a török étterem bizony nagyon igényesen díszített volt.

Ezt meg a döneres ablakából lehetett látni.

Az én nagyon laza Anyukám, aki csak úgy repül meg hajózik, feljött a templom tornyába. És így ő is láthatott felülről hajókat.

Meg utcát felülről.

Meg tetőteraszt felülről.

A sok látnivalótól aztán úgy elfáradt, hogy a templom alá és mellé már nem jött velem. De fotóztam, így ő is megnézheti mi volt ott, ahogy Ti is.

Anyu elvegyül a parton a tömegben.

Virágok, meg fa, víz, hajó, felhő, blabla.

És újabb 3 óra vonatozás haza...

A múltkor mennyit is? Azt hiszem 38 alagutat számoltunk. Jó sok volt, az biztos.