Vasútállomás

A falak azulejo képekkel vannak díszítve, amik a város történetét mutatják be röviden.

(az azulejo az kézzel festett csempe (nagyon jellemző Portugáliára))

Sikátor

Ennek a végében bújt el két helyi vagány csávó, akik hangos "finish" kiáltással adták tudtunkra, hogy a sikátor túlsó vége nem hivatalosan nyilvános wc-ként üzemel és nem arra van, hogy túristák sétálgassanak arra.

Ezt láttuk a szobánk ablakából.

 

Óceán. Nagy volt és kék és sós, de azt, hogy sós, akkor még csak sejtettem.

Egyesek mezítláb jártak az igen szúrós köveken, amit mások nagy tisztelettel csodáltak.

Toi-toi

 

A portugálok szeretnek beszélgetni. Mindenki mindenkivel minden élethelyzetben. Akár a boltban a pénztárnál is, akkor is, ha hosszú sor áll.

Ez egy jó állapotú ház

Ez pedig az előző szomszédja, kevésbé jó állapotban

Pálmafák

Tetők

Portugália nem a tisztaságáról híres

Ez a városrész világörökség része

Porto

Még mindig Porto

Hidak

 

Gaia

Emeletes híd metrókkal

 

Utca

A kedvenc hidunk

 

Délután 22 órakor indul az élet. Akkor jönnek ki az utcára az emberek, sétálgatnak, beszélgetnek, élvezik az életet.

A pincészetek

Halárus

Bolhapiac

Számítógép-kereskedő

Közlekedés Portugál módra

Szintén világörökség

És ezt is védi az UNESCO

Hidak

Hajó, híd, város, miegymás.

Parkoló autó

Naplemente

Még mindig naplemente

Nagy kajálás. Portóban hatalmas adagok vannak az éttermekben. A kép jobb alsó részén található 3 tányér volt az enyém, ami egy fél adag kaja volt. Bevallom, nem bírtam megenni...

A társaság igen nemzetközi volt. Balra egy olasz lány, szemben egy horvát srác, jobb oldalon pedig a szállásadónk és a fiúja.

Porto este

Teljesen véletlenül mentünk pont akkor fel a domb tetejére, de igen nagy mázlink volt és 2 perc bámészkodás után a folyó partjáról indultak a rakéták és egy tök hosszú tüzijátékot nézhettünk végig.