A Rajna Koblenztől St. Goarhausenig
Van egy Schönes Wochenende nevű vonatjegy, ami egy hétvégi napon szinte az összes nem pótdíjas vonatra és helyi közlekedési eszközre érvényes másnap hajnal 3-ig. Egy birtokában indultam neki a falunézésnek. Elég lassú ilyen jeggyel nagyobb távolságra utazni, de ez legalább megfizethető áron van.
Karlsruhe - Mannheim.
Mannheim - Mainz
Mainz után irány Koblenz a Rajna bal partján. A képen látható volt az első vár, amit megláttam.
Utána még igen sok vár, palota, kastély, volt a folyó mindkét oldalán, de vonatból nem igazán lehet fotózni.
Ezért aztán leszálltam egy olyan faluban, ahol rajtam kívül senki sem, bízva abban, hogy itt nem lesz sok turista. Elvégre minden turista olyan helyre akar menni, ahol nincsenek turisták. :)
Gondoltam, ha már idáig feljöttem, akkor elsétálok a következő faluig.
A fák mögött, a völgy alján van a Rajna. (jóvanna, tudom, minden folyó a völgy alján folyik)
Weiler
Az egyik, amit nagyon szeretek Németországban, hogy az embernek nem kell félni a kutyáktól, ha elér túra közben egy idegen falut. Vannak kutyák, de kevesebb, mint Magyarországon és ahol van kutya, ott van kerítés is, és be van zárva a kapu.
A túlsó oldalon a fehér volt egy kastély, bal oldalt alul pedig Bad Salzig nevű falucska széle látható.
A faluban van egy forrás sós gyógyvízzel. Megkóstoltam a vizet és amikor eltorzult tőle az arcom egy barátságos néni próbált bíztatni, hogy "igen, sós, de egészséges". Hát bevallom, én maradtam a palackozott (sótlan) ásványvizemnél inkább.
A két folyó találkozásánál van a "Németország sarok", ahol az összes tartomány zászlóját, valamint az előző képen látható lovasszobrot lehet megcsodálni.
A nagyobb német városoknak van egy általában két betűs rövidítése. Ezzel kezdődnek az autók rendszámai, de ezeket használják ingatlan hirdetésekben és sok más esetben is.
Koblenznek a KO rövidítés jutott.
A régi városháza ma múzeum. 1545-ben épült, volt városháza, asztalos műhely, és túlélt néhány háborút, meg árvizet. Egy polgári kezdeményezés vette néhány éve gondozásába, felújították, megcsinálták múzeumnak. A szövegek E/1-ben vannak megfogalmazva, mintha tényleg az épület mesélné el a múltját.
A belépés ingyenes. Őr nincs. Lehet helyi borokat vásárolni emlékül és ezzel támogatni a múzeumot. Ki van írva az ára, azt kell otthagyni érte egy kistálcán.
Fa volt, szobor lett.
A falu, pontosabban város felett egy középkori kastély van, ami szintén sok háborút túlélt, de az utolsó eléggé megviselte, és a helyreállítására nem nagyon volt pénz, ezért pusztulásnak indult. Aztán megvette egy vélhetően jómódú japán, felújitotta és azóta ott lakik.
Frankfurt felé jöttem haza. Nagy és idegbajos város. Olyan, mint Budapest, csak itt vannak felhőkarcolók, és híresebb a tőzsdéje.
